Kilencedik fejezet

Sziasztok, kicsit hamarabb akartam, de most ért ide. Bocsika, remélem tetszik, kicsit más ízvilág, mint az eddigiek.:) Komikat kérek szépen:)
Kilencedik fejezet

Vallomások

-Szia Anna - lépett be az ajtón Zalán.
-Hát te? - kérdeztem miközben próbáltam magam összeszedni.
-Fél éve keresem a címed, végre megtaláltam - mosolygott rám kedvesen.
Egy farmer, hozzá egy öltönykabát és egy tornacipő volt rajta. Laza stílus, de látszott rajta, hogy a ruhái körülbelül annyit értek, mint az én havi fizetésem.
-Ülj le - mondtam.
-Egy kávét kérnék, két cukorral - mosolygott rám.
Uh, de seggbe tudtam volna rúgni.
-Tudom, hogy nem a legmegfelelőbben váltunk el, vagyis te eltűntél - mondta mosolyogva rám pillantva. Mintha, olyan vicces okok miatt tűntem volna el.
-Mit akarsz Zalán? - kérdeztem tőle.
-Nagyapa halálával, a cég egy harmad részét te örökölted. Szeretném, ha odaadnád nekem - mondta.
-Nagyapa meghalt? - kérdeztem vissza meglepetten.
-Három napja - felelte kimérten.
Pár percig gondolkodva néztem őt.
-Miért adnám oda? - kérdezte.
-Mert te úgysem értesz az ilyenekhez - mondta lekezelően.
-Csak nem gondoltad, hogy csak így odaadom? - kérdeztem idegesen.
-Minden rendben? - lépett ki a hálóból Kellan, már teljesen felöltözve és mellém lépett.
-Helo, Zalán vagyok - nyújtott kezet az említett Kellanek. Aki értetlenül nézett rám majd viszonozta a kézfogást.
-Kellan, ő a féltestvérem - mondtam.
-Látom kislány te is jól kevered a kártyát - mondta Zalán. Majd felállt és elment.
-Ez mi volt? - kérdezte Kellan pár perccel később.
-Pillanat, fel kell hívnom Balázst - mondtam neki. - Addig nyugodtan egyél, ne haragudj, de úgy érzem nagy gáz van.
-Intézd csak, amit kell - mosolygott rám biztatóan. Majd egy puszit nyomott az ajkaimra és elengedett.
Gyorsan a hálóba lépve, tárcsáztam is a bátyámat.
Már harmadszor próbáltam, mire végre felvette.
-Szia, bocsi épp dolgoztam. Baj van? - kérdezte rögtön.
-Te tudtál róla, hogy nagyapa meghalt? - kérdeztem vissza.
-Ki halt meg? Én nem tudtam semmit a dologról - mondta.
-Basszus. Téged nem keresett fel Zalán? - kérdeztem.
-Nem. Miért? Nálad volt? - kérdezte idegesen.
-Most ment el, azt mondta adjam oda neki a részem a cégből - mondtam.
-De ugye? - kérdezte.
-Dehogyis, nem vagyok hülye - mondtam rögtön.
-Rendben. Este beugrunk Ashleyvel hozzád, rendben? Aztán beszélünk, ezt át kell gondolnunk - mondta.
-Köszönöm, szeretlek Balázs. És ne haragudj a múltkori miatt - mondtam.
-Nem haragszom, én is hülye voltam. Amúgy most mi a helyzet veled és Kellannel? - kérdezte. - Találkoztatok mióta hazajöttek?

-Igen, itt van most is - mondtam.
-Komolyan gondolod? - kérdezett vissza meglepődve.
-Igen, azt hiszem beleszerettem - suttogtam halkan.
-Örülök a boldogságodnak, csak féltelek - mondta. - De sajnos most könnyes búcsút kell vennem, mert tájékoztatón kéne lennem már öt perce.
-Bocsi, a zavarásért. Akkor délután csörögjetek, mikor indultok. Szia.
-Szia.
Pár percig álltam, és néztem a telefonom képernyőjét.
-Na, valami fejlemény? - kérdezte Kellan.
-Balázs, sem tud semmit - mondtam.
-Elmondod a dolgot vagy nem akarsz róla beszélni? - kérdezte, miközben az ölébe húzott.
-Nem akarlak traktálni a bajaimmal - feleletem.
-Én kíváncsi vagyok, mindenre ami veled kapcsolatos - mondta mosolyogva.
-Zalán a féltestvérem, velem egy idős, három nap eltéréssel születtünk. Apu megcsalta anyut, elég sokszor aztán, ez lett - mondtam. -Mielőtt elköltöztem otthonról, körülbelül egy héttel előtte tudtam meg, hogy Zalán létezik. Mikor apu temetésén találkoztunk. Most kiderült, hogy a nagyapa meghalt és a cég egy része az én nevemen van, de Zalán szeretné megszerezni.
-Nem is tudtam, hogy apukád.. - mondta. - Sajnálom.
-Részegen vezetett, elütött két kisgyereket. Az egyikük meghalt - mondtam zavartan. - Megérdemelte - motyogtam. Miközben letöröltem kibuggyanó könnyeimet.
-Shh - suttogta Kellan, miközben szorosan magához ölelt.
-Annyira szeretlek Kellan - mondtam neki könnyes szemekkel.
-Én is szeretlek - mondtam mosolyogva, miközben megcsókolt.
Karjai közé bújva ültem ott percekig, talán fél óra is eltelhetett így.
-Balázsék átjönnek este, szóval főzök valamit, de el kéne mennünk vásárolni. El jössz velem? - kérdeztem meg.
-Persze, tusolj le addig csinálok neked pár szendvicset- mondta mosolyogva.
-Tényleg? - kérdeztem felcsillanó szemekkel.
-Tényleg - vigyorgott szélesen.
Így hát gyorsan berobogtam a fürdőbe.

-Te biztos, hogy nem fogsz feltűnni az embereknek? - kérdeztem Kellant, miközben bezártam a lakást.
-Ezért van napszemcsim és baseball sapim - mosolygott rám.
-Nem akarok gondolt okozni - motyogtam.
-Akkor okozol gondot, ha most nem csókolsz meg - mondta vigyorogva, miközben magához rántott és szorosan átölelve derekam, megtámadta ajkaimat.
-Hmm - mosolyogtam rá. - Nem szeretem, mikor napszemüveget hordasz - mondtam, miközben kicsit feltoltam azt.
-Miért? Nem tetszek benne? - kérdezte zavartan.
-Nem látom a szemed- motyogtam. - Pedig imádom a kék szemeidet - suttogtam neki.
-Csak létszükségletben fogok szemüveg mögé bújni, oké? - kérdezte mosolyogva.
-Rendicsek - mondtam. - De én tök felismernélek - mondtam neki.
-Nem fognak felismerni, ha meg igen, akkor így jártak - mondta, miközben összefűzte ujjainkat. Apró kezem elveszett hatalmas tenyerében, de mégis imádtam. Majd mikor odaértünk a kocsihoz muszáj volt szétválnunk.
-Vezethetek? - kérdezte.
-Persze - dobtam neki a kulcsot, majd bevágódtam az anyósülésre.
-Téged zavarna, ha kiderülne? Nyilvánosság előtt, ez az egész - mondta zavartan.
-Nem repesek az örömtől, de ezzel jár a kapcsolatunk. Nekem már, akik számítanak tudják. Szóval... - mondtam.
-És a családod? - kérdezett vissza.
-Balázs tudja, Magyarországra pedig mire eljut a hír. Meg amúgy, ez bonyolult - mondtam.
-Mármint? - kérdezett vissza.
-A családom - motyogtam.
-Értem - felelte elgondolkodva.
-Nem akarok titkolózni előtted, csak nem vagyunk együtt egy teljes hetet nyugiban, erre megjelenik Zalán. Ezzel felbolygatva mindent, amit kiépítettem magamban, mióta eljöttem otthonról. Mivel veled vagyok egész nap, rajtad csattan. Sajnálom - hadartam.
-Én nem haragszom, csak aggódom és kíváncsi vagyok. Ennyi, de majd ha akarod elmeséled. Nekem jó, csak legyünk együtt - mondta, miközben kezét a combomra tette.
-Annyira aranyos vagy - mosolyogtam rá.
-Akkor megtartasz? - kérdezte vigyorogva.
-Talán - mosolyogtam rá.
-Hát köszi - kuncogott.
Pont ekkor érkeztünk meg egy bevásárló központba, majd gyorsan vettünk egy bevásárló kocsit és nyakunkba vettük a sorokat.
Rutinosan dobáltam bele mindent a kocsiba.
-Nagyon gáz, ha női dolgokat is vásárolok? - kérdeztem Kellant.
-Dehogyis, addig én körülnézek a piáknál, estére venni kéne valamit - mondta, majd egy apró szájra puszi és egy féloldalas mosoly után lelépett.
Hihetetlen egy pasi, annyira tökéletes. Bár kicsit horkol, de neki még az is jól áll.
Tíz perc múlva már mögötte álltam, majd mosolyogva átöleltem széles derekát.
-Mi a helyzet? - kérdeztem. - Sikerült választani?
-Te mit szeretsz? - kérdezte, miközben egy puszit nyomott a hajamra.
-Estére sört szerintem, azt pusztítjátok úgyis Balázzsal. Nekünk meg mit szólnál valami finom borhoz? - kérdeztem mosolyogva.
-Nekünk? Mit is fogunk csinálni mi? - kérdeztem.
-Végre felavatjuk az ágyam - mondtam mosolyogva.
-Mármint? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Talán - vigyorogtam rá.
Pár perc múlva már az egyik kaszánál álltunk.
-Vegyél cigit is, ha gondolod - mondtam.
-Neked, nem gond? Mármint, hogy cigizek - kérdezte, miközben segített kipakolni a kosárból.
-Engem nem zavar, csak mértékkel. Azért nehogy legyen valami bajod - feleltem. - Mondjuk heti egy doboz cigi? - néztem fel rá kíváncsian.
-Három? - kérdezte segélykérően.
-Akkor legyen kettő - mondtam mosolyogva.
-Legyen - morgolódott.
-Nem muszáj, csak... - motyogtam zavartan.
-Tudom, anyu is mindig mondja, hogy le kéne szoknom. Meg, hogy a gyerekeimre sem fújhatom rá majd a füstöt - mondta idegesen.
-Ez így igaz - mosolyogtam rá.
-Nem akarom, hogy anyuval ellenem szövetkezzetek - nézett rám ijedten, majd elmosolyodott.
-Két doboz Kék Bond lesz még - mondta Kellan a kasszásnak. Majd a hitelkártyáját nyújtotta.
-Mit csinálsz? - kérdeztem ijedten.
-te mondat, hogy vehetek cigit - mondta zavartan.
-Miért fizettél? - kérdeztem.
-Úgyis nálad lakom, szóval ez a legkevesebb - mondta.
Pár pillanatig farkas szemet néztem vele.
-Így is sokkal jobban kijövök, mintha szállodába laknék, ez a legkevesebb An - mondta, miközben megszorította a kezem.
-Értem, csak nem vagyok csóró - mondtam.
-Dehogy is vagy.
-És nem a pénzed miatt vagyok veled - mondtam neki.
-Tudom, de szeretlek és meg akarok neked adni mindent, ez a legkevesebb - mondta.
-Köszönöm - mondtam és egy csókot leheltem az ajkaira.
-A pénz amúgy sem jelent semmit - mondta, miközben felkapott három zacskót és megindult. nekem meg persze csak egy maradt.
-Köszönöm Kellan, és sajnálom - mondtam már a kocsiban ülve.
-semmi gond, ez egy szimpatikus reakció volt. Én is hasonlóan reagáltam volna - mondta. Majd a sebváltón összekulcsolta ujjainkat.
Délután gyorsan elment, én főztem Kellan pedig a telefonjait intézte. Balázs is ideszólt már, hogy fél órán belül megjönnek. Így gyorsan megterítettem, lefürödtem és felkaptam valami kevésbé olajszagú ruhát.
-Kellan, légyszi nyisd ki az ajtót, mindjárt megyek - szóltam ki az ajtón.
-Oké - mosolygott rám, majd egy gyors csókra magához húzott.
Aztán kaptam csak észbe, hogy kétszer át kellett volna gondolni ezt a Kellan nyisson ajtót Balázséknak dolgot...

ui.: sajnálom, hogy ilyen rövidke lett. Közben elkezdtem dolgozni egy másik történeten is, és az most jobban megy... Bocsánat

Nyolcadik fejezet

Sziasztok. Nagy nehezen sikerült megírni ezt a fejezetet is. Nem volt könnyű. Sajnálom, hogy eddig kellett várni és ez sem lett túl hosszú:/. De jobb később, mint soha.
Nagyon szépen köszönöm a komikat Bellsnak és Kattának :).
Nyolcadik fejezet

Csak add önmagad, abban te vagy a legjobb.

Megérkezés utáni nap (visszamentünk az időben, remélem mindenki érti*)

Három kávéval sietni L.A.-ban nem a legmegfelelőbb. Morogtam magamban, miközben a tömött utcákon, a rengeteg ember között vágtattam át, vagyis próbáltam.
Jenna, a főnököm már így is ki fog nyírni. Két hét szünet után, képes vagyok késni. Anyám borogass.
Tudtam mit fog mondani, pihentél eddig, akkor most már ezer százalékos bedobással dolgozzál, hiszen volt időd feltöltődni. Persze figyelembe sem veszi, hogy nyolc órája szálltam le a vancouveri gépről.
Ez az élet.
Mindenki csak megy a maga feje után, nem törődik mással. Senki nem veszi figyelembe, hogy te beteg vagy, vagy rosszul aludtál. Ki érdekel? Senkit. Csak csináld, amit csinálnod kell.
-Csillagom, örülök, hogy végre idetoltad a csinos kis popsidat - mondta miközben kinyitotta előttem az ajtót. - De van kávéd, ez egy jó pont - kacsintott rám.
A munka beindult, terveket nézegettünk Julieval. Majd a rendező elkezdte magyarázni, hogy mit hová, mekkorát. Imádtam a színházban dolgozni, hiszen olyan hatalmas volt. Megvolt a maga bája, imádtam az öltözőket, a kis folyosókat, a színpadot. Mindent. És már fél év itt töltött meló után ismertem is, mint a tenyeremet.
A munka reggel nyolctól, délután hatig húzódott. Ma még jól megúsztam. Mindig mikor új darab jön, mi mint a duracell nyuszik dolgozunk. Majd két-három hét szünet és újra.
Julie mellettem sétált a már alkonyodó városban.
-Annyira helyes volt, csodaszép zöld szemek, szőke haj. Kicsit izmos is volt, pont olyan kellemesen. Az a tipikus, lenyalnám a mellkasáról a vodkát dolog - kuncogott, miközben mutogatva magyarázott nekem. Annyira aranyos volt.
-Szombati buliban? - kérdeztem. Próbáltam rá koncentrálni, de a csodaszép szemek villantak fel előttem. Bár ezek nem zöldek voltak, hanem kékek, mint a tenger.
-Igen. Igen én olvadoztam, felvettem a szexi pózt, aztán odalépett mellénk és rendelt egy piát Mattienek. Szerinted? - kérdezte hüledezve.
-Meleg? - kérdeztem nevetve.
-Minden jó pasi meleg - mondta idegesen.
-És Mattienek összejött? - kérdeztem vigyorogva.
-Dehogyis, ő egy elkötelezett férfi. Ő szerelmes - mondta gúnyosan barátnőm. - Förtelmes - pufogott.
Közben a telefonom dalolni kezdett a tatyómban, vagy fél perc alatt sikerült is kihalásznom.
-Kell - olvastam a kijelzőt. Majd mosolyogva fülemhez emeltem a készüléket.
-Szia cicus - szólt bele álmosan.
-Szia - feleltem.
-Hol vagy? - kérdezte zavartan. Közben Julie értetlenül nézett rám.
-Épp az utcán, megyek haza a melóból - feleltem.
-Még csak most végeztél? - kérdezte.
-Jah, hulla vagyok - mondtam.
-Egy pasi? - kérdezte Julie, miközben elém állt.
-Ki az? - kérdezte Kellan nevetve.
-Csak Julie - néztem barátnőmre.
-A nagy dumás munkatársad, akiről meséltél? - kérdezte.
-Pontosan - kuncogtam.
-Egy pasi, akinek meséltél rólam? - kérdezte vigyorogva Julie.
-Julie mindjárt -mosolyogtam barátnőmre.
-És veled mi a helyzet? Ma már volt melód? - kérdeztem.
-Volt, csak pár jelenet, amikben főleg csak a háttérben voltam. Unalom - mondta. - Egy óra múlv felhívlak, most nem akarok zavarni.
-Nem gond? -kérdeztem vissza.
-Dehogyis - mondta boldogabban.
-Köszönöm. Szia - mondtam.
-Vigyázz magadra Cicus. Csók - mondta majd kinyomta.
-Azt hiszem, hogy mesélned kéne - mondta rögtön barátnőm.

Egy héttel később

Azt mondta bármikor nyugodtan hívjam, mégis már fél órája szorongattam a kezemben a rohadt telefonomat. De nem mertem megnyomni a hívás gombot. Eddig végig ő hívott, ami ciki is mert lehet egy kevés telefonszámla is, de mégis mit mondjak neki. Olyan nyuszi vagyok.
Már harmadszor vetődtem el az ágyon, megint a plafont bámultam. Azon gondolkodtam mit is kéne mondanom. -Szia, Kellan. Csak azért hívlak, mert rohadtul hiányzol és hallani akartam a hangod.
-Úristen ez annyira gáz! - suttogtam.

Kellan szemszöge
-Kel, kijössz velünk sörözni a teraszra? - kérdezte Jackson miközben berontott a szobába.
-Persze - mondtam, miközben kikászálódtam az ágyból, majd magamra húztam egy pulcsit és zsebre vágtam a telefont hátha hív.
Nem mertem megint én hívni, lehet nagyon rámenős lennék. Ő még egyszer sem hívott, valószínű túlságosan sok vagyok neki.
-Minden oké, haver? - kérdezte pár perc múlva Rob.
-Azt hiszem - mosolyogtam rá. Miközben magam mellé vettem egy sört és leültem Rob és Jackson közé.
Csak némán hallgattam a többieket, néha nevettem egy egy poénon, de nem túlságosan aktivizáltam magam.
Negyed óra múlva már tudtam, hogy rossz helyre ültem. Jackson ölében már ott ült Zsuzsa, Rob térdén pedig Kris keze pihent. Sosem vettem eddig ennyire ezeket a jeleket. Amik most nagyon hiányoztak. Pedig nem is igazán volt benne részem még Annával.
Harmadik sörön voltam túl mikor végre remegni kezdett a zsebembe a telefonom. Rögtön pattantam is fel és indultam meg a ház felé. Majd a kijelzőre nézve elkeseredtem.
-Szia, kisfiam - szólt bele anyu a telefonba.
-Szia anyu - válaszoltam unottan.
-Mi a gond? Olyan csalódott a hangod- kérdezte rögtön.
-Semmi - mondtam miközben levágódtam az ágyamra.
-Csak nem más hívását vártad? - kérdezte. Anyák, mindig mindent tudnak. Idegesítő.
-Mondhatni - mondtam. Anyu nem nagyon szeretett a csajaimról beszélni, szerinte sosem választok jót, és nem ilyen életet kéne élnem. Már elég felnőtt vagyok az érett kapcsolathoz és már az esküvőmön és a gyerekvállaláson kéne gondolkoznom.
-Valami új munka? - kérdezte rögtön. - Mesélj már, olyan kíváncsi vagyok mi történik az én fiacskámmal - nevetett.
-Nem munka, anyu- mondtam tömören.
-Csak nem egy újabb leányzó? - kérdezte felsóhajtva.
-Egy csodálatos lány - mondtam miközben eldőltem a kanapén és szemeim előtt megjelent csodaszép arca. - Gyönyörű, okos, vicces, lenyűgöző - mondtam.
-Csak nem? - kérdezte meglepetten anyu. - Te, kisfiam szerelmes vagy? - kérdezte.
-Ööö - motyogtam zavartan.
-Atyám - sikkantott bele anyu a telefonba. - Mikor mutatod be? - kérdezte. - Annyira kíváncsi vagyok rá. Ugye nem olyan, modell csaj mint ez előzőek? - kérdezte.
-Anyu, lassíts. Még csak három hete ismerem és éppen Vancouverben vagyok ő meg Los Angelesben. Nem modell, bár simán lehetne az is - mosolyodtam el.
-Mivel foglalkozik? Hogy néz ki? Mikor találkoztatok? Miért nem meséltél eddig? - faggatott tovább.
-Egyszerre csak egyet. Újságíró, valamint egy színházban háttérmunkálatokban dolgozik. Csodálatosan néz ki - áradoztam.
-Nem fog gondot okozni, hogy újságíró? Ugye nem csak veled akar feltörni? - kérdezte idegesen.
-Dehogyis, nem is bulvárban dolgozik - mondta rögtön.
-Hány éves? - kérdezte.
-22.
-Nem túl fiatal hozzád? - kérdezte.
-Anyu, csak néhány év van köztünk.
-És hogy találkoztatok? - kérdezte.
-Ashley barátjának a húga, valamint az egyik barátnője Jacksonnal jár. Így eljöttek a forgatásra és itt laktak két hétig. Három hete ismerem - mondtam.
-Balázs húga? Akit a múltkori premieren bemutattál? - kérdezte.
-Igen, anyu - mondtam.
-Kedves fiatalembernek tűnt, biztos a testvére is az. Hova valósi? - kérdezte.
-Most Los Angelesben él, de amúgy Európából költözött ki - mondtam.
-Sajnálom kisfiam, de le kell tennem. Az öcséd osztályfőnöke hív a másikon, annyi baj van mostanság velük - sóhajtott fel.
-Rendben, üdvözlöm a többieket is. Szeretlek, szia - mondtam.
-Vigyázz magadra és puszilom a kislányt. Hogy is hívják? - kérdezte.
-Anna Molnár - mondtam. - Szia anyu.
-Megjegyzem, szia - mondta és már le is tette.

Közben Los Angelesben Anna
A telefonom vad csörgésbe kezdett a kezeim között, a szívem rögtön gyorsabban kezdett verni. Majd a kijelzőre pillantva, kicsit meglepődtem.
-Szia Zsu - vettem fel a telefont.
-Szia, mit csinálsz? - kérdezte idegesen.
-Fekszem az ágyban? - kérdeztem vissza. Kezdett rossz érzésem lenni.
-Ugye nem csak azért kavarsz Kellanal, hogy a bátyádat idegesítsd? - kérdezte mérgesen.
-Dehogyis - mondtam rögtön, miközben körbe körbe kezdtem járkálni a szobámban.
-Akkor mégis miért nem hívod fel Kellant? Vagy most mi van? - kérdezte idegesen.
-Már akartam csak.. - motyogtam.
-Összevesztetek? Mert én a te pártodon állok, csak szegény srácnak lóg füle farka egész este. Vagyis a farkát nem tudom, vagyis érted..
-Szomorú? - kérdeztem vissza meglepetten.
-Jó, hogy szomorú. Hiszen szerelmes beléd, te lüke - mondta mérgesen.
-Mi? - kérdeztem pár pillanat múlva, miközben hirtelen megálltam a szoba közepén.
-Látszik rajta. Mindig mindent olyan jól átlátsz, csak a saját dolgaidat nem. Ez olyan hülyeség - mondta. - Te is szerelmes vagy, meg ő is. Akkor mi a gond? - kérdezte.
-Én nem vagyok szerelmes - mondtam.
-Ne nevettess már, látszott rajtad a reptéren. Beleestél - nevetett fel.
-De - mondtam volna tovább.
-Legalább saját magadnak és nekem ne hazudj, tudom, hogy nem a legbiztonságosabb kapcsolat, de annyira illenétek egymáshoz. És először nem bírtam Kellant, nem tudtam elképzelni, hogy te meg ő. Egy bunkó faszfejnek tűnt. De olyan aranyos, szerelmes humorzsák, hogy ne szalaszd el a félelmeid miatt.
-Így gondolod? - kérdezte vissza.
-Teljesen - mondta.
-Biztos? - kérdeztem újra.
-Eskü babám - kuncogott.
-Most mit csinál? - kérdeztem.
-Ash, mit csinál Kellan? - kérdezte halkabban.
-Anyukájával beszél telefonon - suttogta vissza pár másodperc múlva Ash.
-De aranyos - kuncogott Zsu.
-Épp rólad beszél szerintem - suttogta Ash.
-Rólam? Az anyukájának? - kérdeztem meglepetten.
-Szerintem anyukája már az esküvőt tervezi - kuncogott Ash.
-Atyám - suttogtam.
-Mintha letette volna -suttogta Zsu.
-Megkukkantom - suttogta Ash.
Majd pár apró hang és Ash újra megszólalt.
-Letette. Szóval most felhívod és aranyosan beszélgetsz vele - mondta Zsu.
-De mit mondjak neki? - kérdeztem vissza.
-Amire gondolsz éppen, persze ne kezd neki beszélni, hogy most rögtön lovaglópózban. Na, de érted, a jó kapcsolat az őszinteségre épül. Mesélj a napodról, légy önmagad An, azt mindenki imádja - mondta Zsu.
-Annyira köszönöm - suttogtam.
-Ez csak természetes - mondta.
-Ashnek is, puszilok mindenkit és vigyázzatok magatokra. Jó éjt - mondtam.
-Jó beszélgetést, majd hallgatózunk - mondta Ash.
-Bolondok, szeretlek titeket - mondtam majd kinyomtam.
Visszaültem ágyra, majd gondolkozás nélkül rányomtam a zöld gombocskára.
Míg csörgött csak barátnőm szavain gondolkodtam. Beleestél.
-Szia Anna - mondta rögtön mosolygós hangon.
-Szia - motyogtam halkan.
-Baj van? -kérdezett vissza.
-Semmi, csak... - motyogtam.
-Csak? - kérdezett vissza.
-Hiányzol - suttogtam.
-Jaj, te is nekem - mondta. - Mit szólnál, ha skypolnánk? - kérdezte gyermeki lelkesedéssel.
-Azt tök jó lenne - mondtam én is boldogabban.
-Okés, pár perc és bekapcsolom a gépet - mondta.
-Rendben - mondtam, aztán közben gyorsan magamra húztam egy rövidnadrágot.
-És milyen napod volt? - kérdezte közben.
-Tűrhető. Jenna a főnököm ma szokásosnál is idegesebb volt és ez mindenkire átragadt. Aztán Julie újabb pasi ügyeit hallgattam és vége is lett a napnak - mondtam. Közben gyorsan összefogtam a hajam.
Két kattintással, elmentettem az eddig megírt cikkemet, majd bejelentkeztem skyra.
-És hogy megy a munka? Jól álltok? - kérdezte.
-Elég jól, holnap után szerintem kész is leszünk, közben én bejelentkeztem. Hogy állsz? - mondtam.
-Pillanatok kérdése - mondta.
Fél perc múlva már meg is jelent kissé nyúzott arca a képernyőn.
-De jó látni - mondtam mosolyogva.
-Szintén - mondtam, miközben kék szemei és szája között járt a tekintetem.
-Bár melletted feküdni jobb lenne - monda kaján mosollyal az arcán.
Majd kezdetét vette a két órás csevegés.

Zsu szemszöge
-Skypolnak? - mondtam Ash felé fordulva, aki épp a kulcslyukon kukucskált be. Én pedig egy poharat nyomtam az ajtóhoz és hallgatóztam.
-Aham - mondta vigyorogva. Majd a kezembe pacsizott.
-Összehoztuk - mondta mosolyogva.
-Hé lányok, ti mit csináltok? - lépett be az ajtón Rob.
-Semmit - mondta Ash rögtön.
-Kellan? - kérdezte vissza felvont szemöldökkel.
-Öhm, bent van - mondtam.
-Annával beszél? - kérdezte mosolyogva.
-Igen - mondta Ash.
-Vagyis, gondoljuk - mondtam, miközben oldalba löktem Asht.
-Aha, persze - kuncogott. - Hagyjátok őket békén, és amúgy is hiányolnak titeket a srácok - mondta Rob és az ajtó felé terelgetett minket, miközben felkapott még pár sört.

Még a nap folyamán lesznek fent képek az újabb szereplőkről.

*kérdéseket ha valaki nem érti, kíváncsi :))