Kilencedik fejezet második fele

Sziasztok! Sajnálom, a hosszú kiesést, teljesen elmaradtam az írástól. Aztán elkezdtem újakat, de 20-30 oldalnál megakadtam, aztán egyik éjszaka újraolvastam ezt és tádááám. Jött az ihlet. Hamarosan 10. fejezet is jön - amiben felpörgetem az eseményeket -. Ez csak egy kis átvezető, ha van időd olvass vissza 1-2 fejit és tudod, hol tartunk. :) Jó olvasást :)

A boldogságoz néha kevesebb dolog kell mint gondolnád, mégis mindennél többet jelent, mint fel tudod fogni...
Gyorsan a helyükre raktam a szalvétákat és már én is siettem az ajtó felé.
-Szia, Anna – ölelt át szorosan Ashley.
-Sziasztok – mosolyogtam, a bátyámra és próbáltam a szememmel jelezni, hogy jó lenne, ha nem viselkedne hülyén Kellannal, mire ő csak a szemeit forgatta.
-Nagyon tetszik a lakásod, majd körbevezetsz? – mosolygott rám barátnőm.
-Persze, de előbb kajáljunk. Éhesek vagytok? – kérdeztem, miközben Ashelyt magam után húzva a konyhába vezettem, ahol az asztal meg volt terítve.
-Balázs, már ezen morog velem egy órája, hogy ő mennyire éhes – nevetett Ash, miközben bátyámra mosolygott.
-Jól van, na – mondta az említett, miközben helyet foglalt Ashley mellett.
A vacsi nagyon jó hangulatban telt, bár Balázs csak a desszertnél kezdett beszélgetést kezdeményezni Kellanel szemben, de így is boldoggá tett vele. Kellan pedig hihetetlen poénokat nyomott, mégis udvarias volt. Sőt még a tálalásban is segített.
-És, milyen díszleten dolgozol most? – kérdezte mosolyogva Ashley, mikor a kicsi műhelyes szobához értünk.
-Hamletten, meg a Pán Péteren egyszerre – feleltem.
-Tök izgi – vigyorgott rám. – Régen inkább színházban akartam szerepelni, olyan káprázatos, a nagy színpad, imádtam kiskoromban – kuncogott.
-Én is szeretek ott dolgozni – feleltem én is vidáman, mikor letelepedtünk a fiúk mellé. Lábaimat magam alá húztam és Kellan mellkasához bújtam.
-Miért nem próbálsz elhelyezkedni a végzetségeddel? – nézett rám Balázs. – Valószínű jobb fizetést kapnál.
-Miért mi a végzetséged? – kérdezte Ashley.
-Rendezvényszervező eredetileg – nevettem.
-Tényleg? – nézett rám meglepetten Ash, szép szemei hatalmasra tágultak. – Nem is tudtam, azt hittem újságírónak tanultál.
-Annak is tanult – felelt a bátyám.
-De hogyan, hogyha már nincs állandó lakcímed több mint egy éve? – kíváncsiskodott tovább barátnőm.
-Levelezőn, az újságíró pedig csak egy intenzív fél éves képzés volt – mondtam.
-Hogy-hogy kettő? – kérdezett Ash újból.
-Nem tudom – feleltem. – Több lábon akartam állni – mosolyogtam barátnőmre.
Utána Ash mesélt a forgatásról és a ma délutáni fotózásáról.
-Akarnak a bátyáddal is közöset, már ezzel nyaggatnak egy hónapja… - forgatta a szemét Ashley. – De egyszerűen nem lehet rávenni – kuncogott, miközben szeretetteljesen végig simított az említett karján. Nagyon szép páros voltak.
Hangosan felnevettem, ahogy elképzeltem a bátyám és a fotózás találkozását.
-Mi nem vagyunk fotogének Ash – mosolyogtam barátnőmre.
-Te? – nevetett a bátyám. – Második lettél a város szépe versenyen – mosolygott rám.
-Szépségverseny? – kérdezet vissza kacagva Ash.
-Mindenki tök ronda volt, és az már jó pár év eltelt, nagyon hülye ötlet volt tőlem – vágtam rá.
-Hogy zajlott a verseny? – kíváncsiskodott Ash.
-Pár fürdőruhás kép, pár közös program a többi lánnyal ott is pár kép és internetes szavazás – mondtam.
-Azokra a képekre én is kíváncsi lennék – motyogta a fülembe Kellan. – Mire halkan felkuncogtam és egy puszit nyomtam a szájára.
-Anna beszédem van veled, ha lehet négyszemközt – mondta a bátyám magyarul.
-Okés – motyogtam. Majd még egy csókot nyomtam macikám szájára és a bátyámmal a hálóba mentünk.
Kellan szemszöge
Mosolyogva néztem szerelmem után, aki még egy mosolyra visszafordult az ajtóban. Istenem, de aranyos.
-Olyan szépek vagytok együtt – kezdett csiripelni rögtön Ashley.- Nem is tudom, hogy nem jutott eszembe összehozni titeket. A pasim húga és a legjobb barátom, dupla randik – mosolygott rám, miközben átölelt.
Aztán elkezdődött az Ashley áradat, csak mondta és mondta. Szerettem hallgatni ahogy össze vissza dumás, és mégis semmi negatív nem hagyja el a száját.
Majd egyszer csak a beszélgetés felerősödött, Anna üvöltött. Nem értettem mit, mert közben anyanyelvére váltott.
-Mikor dühösek, mindig magyarul mondják – makogta Ash.