Harmadik fejezet

Sziasztok! Lassan, de biztosan gyűlnek az olvasók. Örülök, hogy legalább már ketten vagytok. :) A következő fejezet, jövőhét pénteken vagy szombaton érkezik majd. Köszönöm, hogy itt vagytok és olvastok. (Komikat nagyon szeretem:). )
Az oldal már Facebookon is :).

Harmadik fejezet
Bárhová is utazunk, bármilyen messze is menekülünk, a múltunk elől nem szökhetünk meg. Sajnos.

Csak ültem a gépemmel az ölembe, emlékszem esős nap volt, sőt még a szél is süvített. Arra gondoltam, hogy az időjárás olyan, mint az érzelmeim. Csak ültem és bámultam ki az ablakon, néztem az egyenként végigfolyó esőcseppeket, miközben az én arcomon is úgy folytak le a könnyek.
-Bazdmeg, egy hülye picsa vagy, anyádnak nyomd ki a telefont, ne nekem, aki fizeti. Hülye picsa, a szüleiddel viselkedj így - szűrődött fel a hang a konyhából. Közben hangosan felzokogtam.
Pár percig ugyanezeket a szavakat ismételte, ugyanazt elmondta hatszor, értelmetlenül, már beszélni is alig tudott. Mindig mikor iszok elpattan valami az agyában, egyszerűen nem normális.
Pár pillanat csend, hallom a bátyám szobájából kiszűrődő hangos zenét. Ezt kéne nekem is, zene be, világ ki.
Majd dulakodás, üvöltés.
-Te nem vagy normális - sikít anyu.
Nem értem, hogyan, de már lent állok a lépcsőn, a bátyám mellettem és nézzük a tajtékzó apánkat. A bátyám ugrásra készen, de nem mond semmit. Látom az arcán átfutó érzelmeket, ideges.
-Hülye picsa vagy, most miért csinálod ezt velem a gyerekek előtt - kezdi újra, közben a haját tépi és bőg. Bekattant. Anyu keze véraláfutásos. Újra megismételte ugyanazt a mondatot, értelmetlenül, zokogva. Azt hitte sajnáljuk? Abban a percben nem tudtam.
Abbahagyták, feljöttünk a szobánkba, visszaültem a székbe, bámultam ki újra az ablakon.
És ott ismét sokadszorra megfogadtam, minél előbb elhúzok innen. Sajnáltam anyám, de nem akartam az ő sorsára jutni. Imádtam őt, de én nem, én nem bírtam.
Zavartan néztem az előttem járkáló Balázsra tudtam, hogy meg kell beszélnünk, de mégsem láttam értelmét. Úgyis mindig ugyanaz a vége.
-Beszélned kell anyuval - mondta bátyám.
-Nem akarok - feleltem.
-Miért nem? - kérdezte.
-Nincs kedvem - mondtam.
-Mi az, hogy nincs kedved? - kérdezte idegesen. - Anna ne legyél hülye, nem beszéltél vele hónapok óta - mondta. -Megbántott valamivel? - kérdezte, miközben leguggolt elém.
-Nem - mondtam.
-Akkor? - kérdezte. - Egyáltalán miért jöttél el olyan hirtelen? - kérdezte.
-Mert nem akarok olyan lenni, mint ő - feleltem, miközben a csillárt néztem, nem akartam bőgni. Milyen szép kovácsoltvas csillár, egy ilyesmit akarok venni a hálómba is.
-Mint apa? - kérdezte. - Nem vagy olyan - mondta zavartan.
-Nekem nem az apám, de nem rá gondoltam - motyogtam.
-Akkor? - kérdezte. - Olyan, mint..? - nézett rám felvont szemöldökkel.
-Mint anyu - mondtam.
-Mi van? - kérdezte zavartan.
-Miért nem hagyta el? Miért baszta el az életét? Én nem akarom, nem akarok a folytonos panaszkodások között élni, anyutól azt hallgatni, hogy apu hülye, aputól meg fordítva. Én adjak tanácsot nekik? Én? Nekem ki segít? Mindenki azt mondja, a te életed, dönts te - mondtam, miközben már folytak a könnyeim. - Tudom, nem fogadom jól a kritikát. De én nem bírom hallgatni, mindenkinek a gondjait Balázs. Te elhúztál az egyetemre és utána minden megváltozott. Mindenki nekem mondta, én ott vagy fejbe lövöm magam vagy eljövök. Úgy gondoltam ezzel kevésbé okozok fájdalmat. Összeszedtem minden bátorságom és elindultam és nem merek visszanézni, és nem is akarok - mondtam.
-De miért nem szóltál eddig? - kérdezte, miközben mellém ült és átölelt.
-Sosem hittél nekem, mindig azt hitted túlzok - mondtam miközben már zokogtam. - Meg neked nehéz volt az egyetem, mi meg mikor hazajöttél eljátszottuk, hogy minden király. Tudtad, te is, hogy ez nem így van, de egyszerűbb volt úgy csinálnod, mintha nem tudnád - mondtam.
Balázs elgondolkodva nézett maga elé.
-Sajnálom - mondta.
-Nem baj - mondtam, miközben felálltam és kisétáltam a szobából.
Miután megjöttünk Kellannal, Balázs jól leoltott mindkettőnket, majd közölte, hogy most beszélnünk kell. Jól elbaszta a kedvem az biztos, pedig olyan szép délutánom volt Kellan Macival.
Beléptem a fürdőbe és kicsit összeszedtem magam, vártam pár percet, hogy ne látszódjon a sírásom nyoma.
Majd a konyhába léptem, ahol Zsu és Jack páros épp falták egymást. Na most már csak ez hiányzott. Egy határozott mozdulattal irányt váltottam, majd kiléptem a teraszra.
Majd a hintaágyra leülve gondolataimba merülve bámultam magam elé.
-Szia - lépett mellém Kris.
-Szia - mosolyogtam rá kedvesen.
-Cigit? - kérdezte kicsit flegmán.
-Kérek egyet - mondtam zavartan. - Köszi - villantottam felé egy mosolyt.
Majd leült mellém a hintaágyra és csak bámult maga elé.
-Tényleg nem feküdtetek le Kellel? - kérdezte hirtelen.
-Tényleg - mosolyogtam rá.
-Akkor nem értem - vonta meg a vállát.
-Mit? - kérdeztem kíváncsian.
-Rólad beszélt egész nap - nézett végig rajtam hitetlenkedve.
-Komoly? - lepődtem meg rendesen.
-Igen, hihetetlen - fújta ki a füstöt. - Sosem hallottam ennyit beszélni egy lányról sem, az anyukáján kívül persze - kuncogott.
-Érdekes, bár nagyon jól elvoltunk délután is. Vicces figura - mosolyogtam, miközben a cukrászdai eseményekre gondoltam.
-Lehet, hogy szerelmes - nézett rám ijedten Kris. Miközben félrenyelte a füstöt - ha lehet egyáltalán ilyet-.
-Hé, bébi mi történt? - lépett ki az erkélyre Rob.
-Semmi, csak - nevetett fel Kris. - Csak női dolgok - mosolygott Robra és egy csókot nyomott a szájára.
-Tőlem nem fogatsz el cigit, tőlük meg igen? Felháborít - vágódott le mellém Kellan a hintaágyba. Mire én majdnem leestem.
Kristen közben vigyorogva elnyomta a cigijét és behúzta maga után Robot és mindentudóan rám nézett.
-Nem dohányzom, de most megkívántam - néztem mosolyogva Kellanra.
-Mást nem kívántál meg? - kérdezte, miközben pajkosan elvigyorodott.
-Hát - mondtam, miközben végignéztem arcán. - Nem - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam arcára. Mire csak hangosan felnevetett.
-Gyertek vacsizni - hallottam meg Ash hangját.
-Kaja, végre - ugrott fel Kell. - Már éhen halok - mosolygott majd feltápászkodtam én is és befelé vettük az irányt.
-Mi lenne ha legalább kajálás közben nem nyalnátok, falnátok egymást?! - hallottam meg Alex ideges hangját. - Kurva idegesítő - suttogta.
-Bocsi - motyogta Jackson.
-Meg van az alaphangulat - suttogta Kellan a fülembe. - És, hogy van az asszony Alex? - kérdezte miközben leültünk mi is.
-Reggeli rosszullétek - mosolyodik el szerelmesen, de aranyos.
-Az szar - suttogja Kell.
-Nyugi szívem, neked nem kell keresztül menned rajta - nevetett Kris.
-Köszi, most már jobban érzem magam - mondta, mire mindenki elnevette magát. Kellan pedig elmosolyodott mellettem, direkt csinált magából hülyét csak, hogy oldja a feszültséget.
-És hol voltatok délután? - kérdezte meg Rob rám nézve.
-Motoroztunk, aztán cukrászdába - mosolyogtam. Közben Balázs félrenyelt és hangosan köhögni kezdett.
Mire kirobbant mindenkiből a nevetés.
-És ti mit csináltatok? - kérdeztem vissza.
-Kihevertük másnaposságunk - mosolygott rám Ash.
Vacsi után páran elvonultak aludni én is letusoltam majd a laptopommal a kezembe kiültem a nappaliba. Abbytől kapott emailt néztem. Öt cikket kell írnom, egyet a tegnap előtti Marron 5 koncertről, két filmért és két könyv értékelést. Csak hobbi szinten csináltam az újságírást, mivel megélni nem tudtam belőle, de egy kis plusz mindig összejött.
-Mit csinálsz? - kérdezte Rob úgy egy óra múlva. Miközben épp a második cikket kezdtem el írni.
-Dolgozom - mosolyogtam rá.
-Mit? - kérdezte, miközben leült mellém.
-Újságíró vagyok részben, éppen Maroon 5 koncertről írok - mosolyogtam rá.
Az újságíró szóra elsápadt és hitetlenkedve néz rám.
-Nem olyan újságíró, nem szivárogtatok innen ki semmit. Nyugi Rob - próbáltam elnyomni nevetésem, nem túl nagy sikerrel.